Ejnye… ez a mese is… de megváltozott!

Hamupipőke És A Róka

Nem is olyan réges-régen, tölgyfák közt az erdőszélen,
  friss patak füves tövében állt egy szép kis házikó,
tornáca a patakra nézett, szobája az erdőre,
  benne lakott álmodozón hercegére várva Hamupipőke.
 
Minden állatkát szeretett,
  minden reggel odajárt egy gímcsorda és őzike,
télen a kis cinkék magokat kérni,
  ha beterítette az erdőt a milliárd hópihe.
 
De mint ahogy minden Grimm mesében,
  itt is szerepet kap egy fondorlatos krimi,
néha csalafinta hódok fújták meg a tüzifát,
  a róka is az ebédjét, mert éhes is, és főleg sunyi
 
Fogta hát a mobilnetet,
  keresgélt biztonságtechnikai cégeket.
Meg is találta, aki a legközelebb lakott,
  és rendelni akart számtalan lakatot.
 
Mivel a cég megelőzni akarta a kintlévőségkezelést,
  – ami persze nagyon is helyes -,
így csak akkor mentek ki ügyfélhez,
  ha már az utalás beesett.
 
Péntek délután volt és sajnos,
  utalni ilyenkor már nem tudott;
és nem tudott bankkártyával sem fizetni,
  ezért egész éjjel álmatlanul, ezen nyafogott.
 
Szombat délben aztán jött a róka,
  sült libacomb volt párolt káposztával,
megvárta míg Hamupipőke a sziesztán beszundít,
  és zsákját meg is töltötte hát, frissen sült libával.
 
Lám, ha a róka
  az ebédet meg nem pattintotta volna,
az én mesém is
  tovább tartott volna!
 

A Csillagszemű Juhász Balladája

i.
Él a tölgyfák lombja alatt egy derék juhászlegény,
nyája nyájas, bundás birka, füvet zabál s csak henyél.
Sarkukban a pulikutyák, sötét szőrű, mind lobonc,
  harapdálva terelgetnek, díjazásuk birkacsont.
 
Történt egyszer, hajnalodott, dübörgött a föld is,
lovon jött egy lány kisdobos – hiszen lehet hölgy is;
hírül hozta: “elrendelték, hogy a juhász lóra pattan,
  a lyány pedig ottmarad, a suba lesz majd néki paplan”;
 
Bebattyogott hát a juhász, hisz a pedellus hivatta,
az ifjak kirándulni akarnak, s jőni kell a parancsra;
A pedellus megszervezte, vártúra lesz, s Balaton,
  mindeközben harsogni kell: “bankkártyával akarom!”;
 
ii.
A juhásznak a jótettre mind megcsillant a szeme,
máskülönben könnyezett és facsarodott a szíve;
Pedellus így a juhászt tanácsadónak fogadta,
  és már így mint elöljáró, bakon ült a fogatra.
 
Tüzesen sütött már a nyári nap sugára,
déli harangszónak a szíve szottyára,
be is tért a had a vár udvarába,
  megrakott asztalok szélén a padjára;
 
Fel is kiált egy gyermek fi: “bankkártyával akarom”
A pedellus int: “fizettem már, még a weben, nyugalom”;
Tüsténkedik a csaplár, fácán van az asztalon,
  bort hozat és almaszörpöt, folyik nagy vigadalom;
 
Juhász szeme mind csillog, látja benn’ a jó bizniszt,
előre tudják hányan jöttek, s amint esznek, isznak, mind;
De aztán ő elnéz jobbra, ott egy néni kesereg,
  porcelán a portékája, mind csodaszép, keresett;
 
- “Öreganyám, m’ért kesereg, mikor a nap is vigad?”
- “Nem jött be a webes boltom, eltörik a holmikat;
Hol a futár bukik fel az úton és nyekk neki,
  hol az ügyfél ejti el, mikor éppen átveszi”;
 
Juhászunknak könnye hull, szíve eltört porcelán,
webes boltban törékenyet nem árulunk: ez szabály;
Virágkötős kisleánynak szikrázik a mosolya,
  ő meg ebből él – a szentem – bankkártyáért orgona;
 
Felcsillan a juhász szeme, ötlet gyúl a homlokán,
“adjon csak proformát” – mondja – “ha kell egyedi porcelán;
Nagyértékű portékánál 20% előleg mint kártyagarancia,
  ennek befogadására kell a webshopot átprogramoztatnia”;
 
Pedellusunk bólogat: így kérte az étterem,
“30 főnél előre kell, ne szórakozz énvelem”;
- idézte a főurat, és így kérte a hotel is,
  AMEX legyen, MasterCard, vagy Visa Electron debit;
 
Ebéd után indulás, juhász felül a bakra,
a fiúcsapat az osztálypénzt összedobja kajakra;
Minden mást az osztályfőnök weben már kifizetett,
  a szülőknek elszámoltak, mire ment el a keret;
 
iii.
Remeg messzi délibáb, liheg is a négy puli,
juhászunknak subáját meg parfümillat bélepi;
visszament a lyány is már, a városba egy hete,
 de a juhásznak még sokáig csillogott a két szeme.